Nem sokkal érkezhettem anyu után, ugyanis épp csak elkezdte lepakolni a holmijait. - Ma sem vittél kulcsot Yumi? - kérdezte, szinte már nevetve rajtam, vagyis inkább a tényen, hogy mindig elfelejtem. - Nem csak az... Emlékszel? Pár éve volt egy nagyon jo barátom, akivel eljártunk edzeni Castiel-lel és Kentin-nel. Vissza költözött ide, tudod, pár házzal mellettünk volt egy gyönyörű, picit ugyan drágább lakás. És ma hamarabb végeztünk a suliban, így Rosalia meg én segítettünk ...

- Mellesleg, hogy telnek a napjaid ebben a suliban? Még nem tudok sok mindent. Éreztem, hogy egy hosszú beszélgetés elébe nézünk, de nem bántam, ellenkezőleg, örültem, hogy újra társaloghatunk. - Mint minden iskolában. Néha ugyan történnek ilyen-olyan dolgok, de nem is az a fontos. Inkább, ami a sulin kívül történik - rám csodálkozott, tudtam, érdekli a következő rész, de hamar azért az útra koncentrált. - Havonta, általában minden hónap 15. Napján tartunk egy társasos ...

Mikor kiléptem az irodából Priya várt előtte. - Na mizujs? Mi történt? - faggatózott, szinte már nem tudtam eldönteni, hogy követel vagy aggódik. - Majd elmesélek mindent. Most programunk van! - ragadtam karjába és megindultunk a csarnok felé. Egyre csak gyűltünk és gyűltünk odabent. A DÖK tagok tereltek minket sávokba és adtak a kezünkbe egy-egy táblát, aminek volt egy piros és egy fehér oldala. - Gyanítom a piros a nem, a fehér az igen - állapította meg Alexy. - ...

Elindul az ébresztő... Csak cseng pár másodpercig, utána kikapcsolom. A telefonom ébreszt, és rögtön így a kezemben is találta magát. Azzal a bizonyos üzenettel együtt. "Jó éjszakát, Yumi." - olvastam. Reagálni? Most már köpni-nyelni nem tudtam. Gondoltam utána járok jobban is Ryan profiljának. Még volt egy kis időm elkészülni. - Nos... Lássuk csak... A képei alapján beletelt egy kis időbe, mire ennyire megváltozott. Nyert díjakat... Nem volt kapcsolatban... "Valódi" életkora ...

- Lányom! Tudnál segíteni egy kicsit a konyhában? Apád lassan fél 5 körül ér haza, de még nem tartok sehol, pedig reméltem ma hamarabb elengednek egy picivel... Oh, jut eszembe, házassági évforduló. Remekebb már csak az lenne, ha januárban történt volna meg, tudjátok, amikor már minden a nyakamon van. Oké, ez csak pár órát vesz igénybe, de na... - Persze. Máris. Felvittem a táskámat a szobámba és rohantam vissza le. Nem sokon múlt, hogy lepörögjek a lépcsőn, de sikeresen ...

Bár ne kérdeztem volna. Besétált abban a pillanatban az ebédlőbe egy - valójában eléggé - sármos, 30-as évei elejében levő férfi. - Szép napot minden kedves diáknak! A mai naptól fogva én veszem át az iskolát, mint igazgató! - hangja csak úgy zengett a teremben. Nagy meglepődésünk okán nem is tudtunk erre hogyan reagálni. Nem mintha lett volna bajom a régi igazgatóval, de lássuk be már kiöregedett a szakmájából és a technikai fejlődést is nehezen viselte. - Szóval a mai naptól kezdve ...

Szóval francia óra. Human, ne nevess, így hívták a tanárt, egy mondhatni kedves, átlagos pasas volt, 30-40 év közötti, akadt neki még két kisfia és mint kiderült özvegy. Autóbalesetük volt 2 éve és sajnos - vagy sem sajnos - a nő rosszabbul járt. Terjengtek - ezeket én is csak fél füllel hallottam - pletykák, hogy már többször megcsalta a feleségét és a gyerekeit lehet beadja egy otthonba, mert túlságosan korlátozzák őt a munkában. Enyhén szólva, ez a hozzáállása a munka kapcsolataira is ...

Hol is tartottunk? Ja, igen, a konditerem. Szokott oda járni néha napján egy-egy pasas valami cégtől, hogy ilyen-olyan izom erősítőket árusítson, de általában csak feltart minket az edzésben. Se én, se a srácok nem érdeklődtünk az ilyen szerek után. - Hahó! Kawachan! Indulnunk kell kémiára! - kiabált a fülembe Priya, mintha a 10 perces szünet nem lenne elég arra, hogy átkússzunk a szomszéd terembe. - Oké..., rendben - felkeltem a padból. Körbe néztem és ahogy láttam nem én ...

December eleje Sziasztok! A nevem Kawachan. Pontosabban, így szólít mindig mindenki. Kérdezheted miért, de talán csak ez épült be a köztudatba. Amikor bekerültem a Sweet Amoris gimibe ott sem értettem, hogy "jöttek rá" erre a megszólításra. Az eredeti nevem Yumino Kawatsuki. Nem lett volna bárki számára egyértelműbb "Yumi"-ként hívni? Nem mintha problémát csináltam volna valaha a megszólításokból, pusztán elég különösnek találtam. Átlagos iskolai nap vette kezdetét ...