Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó
Bejelentkezés
Mélyrepülés

Pletyka, pletyka hátán

Kawachan · 3 hónapja
Szóval francia óra. Human, ne nevess, így hívták a tanárt, egy mondhatni kedves, átlagos pasas volt, 30-40 év közötti, akadt neki még két kisfia és mint kiderült özvegy. Autóbalesetük volt 2 éve és sajnos - vagy sem sajnos - a nő rosszabbul járt. Terjengtek - ezeket én is csak fél füllel hallottam - pletykák, hogy már többször megcsalta a feleségét és a gyerekeit lehet beadja egy otthonba, mert túlságosan korlátozzák őt a munkában. Enyhén szólva, ez a hozzáállása a munka kapcsolataira is kihatott. Természetesen csak a férjes, gyermekes nők esetében, akik bőszen elutasították a keringőre való felhívásait. 
- Jó napot mindenkinek! Kik a hiányzók? - lépett a tanári asztalhoz, lerakott egy papír tömböt. - Ezeken a papírokon találtok különböző kérdéseket, amik szerepelhetnek a félévi vizsgákban, csak más formában...
Majdnem elfelejtettem megemlíteni. Másik suliban kell megírnunk a vizsgákat, mivel a Sweet Amoris nem kapott rá engedélyt, lévén túl kicsik a tantermek és nem férnek el a diákok egyesével. Ettől függetlenül persze meg lehetett volna oldani, de ezeknek beszélhet az ember.
- ...úgy tűnik, hogy december 21., január 4., 13., 25. a végleges időpontok. Sorjában: francia, matek, történelem, angol. Ne felejtsétek el, aki hiányzik, készülhet a pótvizsgára, kivéve ha kórházban fekszik, abban az esetben eszközölünk egy későbbi időpontot.
Nagy rácsodálkozások és felhördülések hangzottak el. Valószínűleg nem erre számítottak, holott ez már nyilvánvalóbb volt mindennél. A legnagyobb rivajt a francia okozta, szünet előtt egy nappal nagyon jó lesz megírni és szóbelizni belőle, aztán mikor este beesünk a házba örülünk, hogy élünk.
De a pláne nem velünk volt. Ilyenkor a koleszosok itták meg legjobban a levét, akik hiába mentek be korábban, nem jutottak sokkal előbb haza. Valaki ugyan meg tudta oldani szülőkkel, de ez volt a ritkább dolog. Rosalia sem tudott hazajárni csak ugy kedve szerint, de Leigh, a fiúja, vagy vőlegénye, mert már igazából kitudja, elszokta vinni. Hogy magához, vagy haza (bár lehet egy és ugyanaz, nem faggatózok mások magánéletéről) az egy másik kérdés.
- A szerzők listája, akik előfordulhatnak a következők...
Kezdte felírni a táblára, és a hozzájuk kapcsolódó műveket. Egyik, másik ismerősen hangzott, de hamar eldöntöttem, hogy inkább nem ismerem egyiket sem, az a biztosabb. Majd elolvasom a tavalyi meg idei jegyzeteit Melody-nak, párat röviden lemásolok és...
- Kawatsuki! Olvasd fel kérlek, amit Rousseau-ról írtunk le az elmúlt órákon.
Elkezdtem lapozgatni a füzetem, hátha valami csoda történt és bennt van a füzetemben. Hát... Ez nem meseország.
- Elnézést tanár úr, valószínűleg lapra írtam és elfelejtettem bemá...
- Megy a mellébeszélés Kawatsuki! Inkább vallja be, hogy nem írta le! Folyton elbambul az órákon! Mit gondol? Hol van? Szedje össze magát! Megnéztem a jegyeit és eléggé fél lábon áll mindenből.
Meglepő egy kioktatás lehetett. Mégiscsak az osztályfőnökünk, aki ezekszerint legalább tényleg foglalkozik a diákjaival, ha már a családjával nem szívesen teszi. Na jó, tényleg semmi köze ezeknek egymáshoz, ez most valóban az én saram.
- Nagyon sajnálom, a következő órára bepótlom.
Továbbra is csak dühös tekintettel nézett majd felemelte ujját.
- Ajánlom, hogy minden anyag benne legyen a füzetedben! Jövőhéten el fogom kérni.
Egy picit azért megijedtem. Melody-nak megszaporodtak a buli miatt az ügyei és nem hiszem, hogy a legjobb dolog lenne most elkérni tőle a füzetét, bár ami azt illeti a többiektől sem, maximum ha közös tanulásban vagyunk. 
Felvetődhet benned a kérdés, hogyha ilyen rosszul állok a szüleim, hogy engedélyezhetik a havonta megrendezendő társas esteket, hát... Tárgyalásokba került elérni... Meg egy szerződésbe, ami addig él, amíg mindenből átmegyek, és jövőre javítok egy jeggyel legalább a tantárgyakból. Annyira nem éreztem még tarthatatlannak. Illetve nem is voltam olyan rossz helyzetben mint, ahogy Human előadta. Igaz, hogy csak kettes, de az legalább mindenből megvan stabilan.
- Ne aggódjon tanár úr! Majd én kezeskedem róla - szólalt fel harciasan Priya, mire vissza bólintott neki Human.
Az óra további részei eléggé egyhangúak voltak, amit tudtam már elkezdtem másolni barátnőm füzetéből, hogy biztosan kész legyek. Nagyjából 16 oldalnyi pótolni valóm volt.
Ha már így pletykálkodok nektek... Akadtak hírek, hogy a matek zseni Iris és az angol, már-már anyanyelvűnek mondható Nataniel közötti kapcsolat többet rejt mint azt elsőnek gondolnánk. Sulin kívüli találkák, vagy akár az iskola falain belül való "elbújások"... Vajon együtt vannak? - írta Peggy a legújabb lapjának számába, amire csak így fél szemmel néztem rá. Nem mondom, hogy rossz, de rólam és Armin-ról is összeírt mindent, amikor megtudta hogy szoktunk együtt videójátékozni. Nem haragudtam rá, csak kapott egy pofont, ami helyre is rázta, ha már a puszta szóból nem értett. A másik ügy esetén, Nina-t is hasonlóan helyre raktam. Egy egyszerű bocsánatkérés manapság már teljesen jelentéktelenné válik.
Próbáltam szorgosan jegyzetelni, de nem éreztem az előrébbjutás ízét egy kicsit sem. A két óra alatt sikerült 3 oldalt lemásolnom, de közben bővült 2 oldallal a füzet. Szinte már egyhelyben toporgásnak érződik ez az egész.
Kicsöngettek és én éreztem már, hogy vége a mai napnak, ugyanis tényleg vége volt.
- Gyere Kawachan! Azt hallottam ma jó az ebéd! - kiabált a folyosó másik végéről Rosalia. Priya-val megindultunk futó lépésben, azért eléggé megéheztünk mostanra már.
- És mi az a jó kaja? - kérdeztem azért rá. Hasonló az ízlésünk, de azért eléggé különbözik annyira, hogy ne eggyezzen teljes mértékben.
- Fokhagymakrémleves és Quiche.
- Ez túl szép ahhoz, hogy igaz legyen. Pláne a quiche, nem jellemző ez az itteni konyhára, fogadok az alapanyagok fele hiányzik belőle - próbáltam érvelni az ellen, hogy nem minden az aminek látszik.
- Hát... Castiel már kijött - oh valóban, fel se tűnt, hogy a vöröske ellógta a második franciát -, ő azt mondta nem volt más mint, ahogyan otthon készíti el.
- Saját maga?! - lepődtünk meg Priya-val. Mondjuk különös is volt, hogy sosem láttuk még eddig a szüleit. Most már érthető, ha nem velük lakott.
- Igen, magára főz, mivel a szülei külföldön dolgoznak és ritkán járnak haza. Általában csak a szünetekben látogatnak be, de úgy hallottam lehet még most sem, csak újévkor.
Tényleg elég pletykás ez az iskola. Mindenki tud mindenkiről mindent. Kivéve rólam. Hamis dolgokat ugyan ismernek, de az édes kevés mindenhez képest. Oké, talán nem teljes hazugság, amit eléjük tárok, de a valódi kitárulkozás alá egyiket sem vetem alá. Ezt a mondatot még én sem értettem teljesen, egy cseppet se aggódj.
Az ebédlőbe érve megcsaptak minket a jó illatok. Láttam, hogy Amber egyedül ül, legnagyobb meglepetésemre, általában mindig maga mellé cibál valakit. Fogtunk egy-egy tálcát, elvettünk az ételekből, desszertnek csokis parfé volt. Rendesen jó a mai ebéd. Mi történt vajon?
Megjegyzést csak bejelentkezett blogolok tagok írhatnak!
Jeletkezz be a blogodban, vagy készíts te is egy blogot a blogolok.hu-n!